Végre jó időben, jó helyen

Látszott hogy jó lesz, magas alapot írtak és a gradiens is nagyon jó volt. Dél körül az is látszott hogy ma legalább nem fog összeállni mint eddig. Az első kumók fél egy körül jöttek de aztán hamar megtelt az ég. Nem kapkodtuk el a kijutást, a helyszínen pedig vitorlákkal is egyeztettünk, de nem kellett sietni mert Zümiék késtek a motorossal. 13:45-kor volt az első start, akkor indult Laci és állítólag esett is felfele. Velem sokat keresgélt Zümi de aztán jó helyen tett le, 1300-ig hamar eljutottam. Láttam hogy Laci fölöttem és előttem teker de nem sikerült találnom valami igazán jó emelést úgyhogy csak sodródtam. Kicsit csalódás volt mert a felhők szuperül néztek ki és néha a varió is erőset jelzett de pár kör után mindig vége lett. Segített hogy egy Falke keresgélt alattam és előttem, talált valamit amivel végre 2000 köré emelkedtem. Nagyon jó kis felhőút alakult ki, mentem a következő felhőre és onnan beindult a dolog. Itt már néhány vitorla is körözött alattam, jó érzés volt felülről nézni őket. Megint jó emelést sikerült találni és már 2300-on jártam. Együtt tekertünk Lacival, ez mindig megnyugtató mert együtt könnyebb benne maradni a tutiban.
Közben folyamatosan figyeltem hogy milyen erős a szél és agyaltam hogy hátszeles legyen vagy próbáljam meg a zárt pályás feladatot. A meteor gyenge szelet jósolt de a reptéren már eléggé fújt. Lacival és Kenderes úrral azt beszéltük meg hogy zárt pályázni próbálunk de ha erősnek bizonyul akkor irány Győr. Az elején egyértelműen hátszélnek tűnt de a felhőút meg az erős emelések elgondolkoztattak. Tőlünk ÉK-re volt egy szuper felhő, gondoltam megpróbálom és ha nem jön be akkor megyek tovább hátszélben. Szerencsére bejött és láttam hogy nagyon jó felhők vannak a vissza irányon is úgyhogy kb. 30 km távolságból elindultam a reptér felé. Az eredeti tervem az volt hogy kimegyek még keletebbre hogy az utolsó száron ne teljesen széllel szembe menjek, de arra csupa kék volt minden. Eleinte minden jól ment, lassan haladtam de magasan voltam. Azon gondolkoztam hogy még túl is repülök a repterünkön. Aztán elfogytak a felhők én meg mentem lefelé a nagy merülésekben. Egy nagy szántóföld egész jól tartogatott, ott jól tudtam siklani, de mikor vége lett már azon izgultam hogy elérem-e a következő települést. Sokszor 4-es, 5-ös siklószámot mutatott a műszer. Mezőfalva határában végre találtam pár emelést. Az első kettőt elvesztettem, a harmadikkal felmentem 1700ig és ott vesztettem el. A tracket visszanézve kicsúsztam belőle hátszélben. Szokásos hibám de ennek most az lett az eredménye hogy nem értem be. 14km-re voltam és a GPS azt mutatta hogy 7-es siklószámra van szükségem arra hogy elérjem a repteret. Optimista voltam, gondoltam ha nem is adja ki addig biztos találok még valamit. Hát francot se találtam, az idő pedig még elég aktív volt ahhoz hogy durva merüléseket produkáljon. Jobbra, balra voltak még foszlányok de későn kaptam észbe és mentem bele a kékbe. A végén még reménykedtem egy nagy szántóföldben de egyáltalán nem adta és a reptértől 3,5km-re lebegtetni kellett. Itthon megnézve a tracket az utolsó 10km-es sikláson 5.9-es siklószámot sikerült produkálnom. A végére még kellett volna egy kis ész. Majd legközelebb. Laci és Kenderes jókat repültek hátszélben. Vágány Andrásnak ezúton is köszi hogy értem jött “távra” és segített árkon bokron át cipelni a cuccomat. Mikinek köszönöm hogy hazahozott. Jó kis nap volt ez, remélem sok hasonló időjárásban lesz részünk az idén.

Nehezen indul ez a 2011-es szezon

Legalábbis nekem. Pedig a március még nagyon biztató volt, de azóta hiába próbálkozom nem jön össze a repülés. Keveset írtam mostanában mert felelős apaként egyre kevesebb az időm erre.

Álmossal március végén voltunk Szlovéniában, nagyon jó időt sikerült Lijakon kifogni.

24.03
Első nap még csak játszadoztam, de sikerült 3 órát repülni. A végére még az ernyős starthely fölé is berepültem és megértettem miért nagyon jó ez a rövid szakasz a siklóernyősöknek. Nagyon kellemes emelések voltak, semmi dobálás és le sem lehetett esni, kezdőknek szuper.

25.03
Második nap a durva homály ellenére még jobb idő volt. Az elég erős DNy szél olyan emelőteret gyártott hogy alig kellett tekerni. Nem volt sok termik, de amit találtam az jó erős és sima. A starthely előtt 5m is volt az átlagolón, ilyet már évek óta nem láttam. Gabás és Robi is eljöttek, nekik is bevált a hely. Álmos megjegyezte hogy alig tudott leszállni. Koncepció nélkül repültem, ez meg is látszik a tracken. Az elején nem hittem hogy nem lesz elég jó az idő, nem is mentem volna át a Kovk-ra de aztán láttam hogy egy sárkányos csinálja és hozzáfogtam én is. Nagyon jó volt végigmenni a Nanos-ig, utólag egyértelmű hogy nem kellett volna óvatoskodni, hihetetlen milyen sokáig élt az idő. Az előbb említett sárkányos 2x is megrepülte a Nanos – Lijakot. Megint megpróbálkoztam azzal hogy visszaérjek Lijak-ra és megint nem jött össze pedig megint jó helyzetben voltam, simán ment volna ha határozott vagyok. Legközelebb tényleg megcsinálom vagy leszállok a letörésnél.
Néhány fotó a túráról itt.

02.04
Itthon nem voltam túl szerencsés. Kipróbáltuk a mezőkövesdi elhagyatott repteret. Kvakk húzott, de annyira összállt hogy csak nagyon gyenge emelések voltak. Kvakk 1200m-en intett le, ilyen sétarepülésben sem volt még részem. Az eredménye az lett hogy húsz percet tudtam próbálkozni a darabos emelésekben de aztán végül leszálltam a többiek (Laci, Géza) mellé. 3kor mire összecsuktunk teljesen kinyílt az idő, egyértelmű volt hogy elkapkodtuk a döntést hogy lefújjuk a napot.

11.04
Utána Balázzsal meg Tónival ráugrottunk egy hidegfront utáni napra, elmentünk Pipishegyre. Ki se nyitottunk, csak arra volt jó a nap hogy megállapítsuk amit addig is sejtettünk hogy átlagos szélben is használhatatlan a reptér még akkor is ha ez a szél ÉNy. Teljesen keresztbe fújt az egyébként ÉNy pályán akkor mikor az ernyősök a Nyikomról startolgattak. Gyenge idő volt, a Mátra fölött teljesen szétestek a kumók és a végére még be is jött a cirrus szóval teljesen benéztük a napot. Ha már ott voltunk a környéken meglátogattuk az atkári reptereket amikből kettő is van de arra amelyik igazán használható lenne nem engednek be minket vontatni.

16-17.04
Bizakodtam hogy ez a mostani hétvége legalább bejön.

Szombaton Mezőkövesdre mentünk hátszelezni, de megint nagyon összeállt. KenderesZoli, megcsinálta a távot amit kiírtunk (Abony – 90km) de Laci meg én lerohadtunk a környéken. Géza türelmes volt, 3 körül indult és repült is vagy 50km-t.

Vasárnapra nagyon jót adott minden előrejelzés. Dunaújt szerveztük, de megint összeállt, fél háromig esély sem volt fent maradni, aztán elkezdett kinyílni az idő. Fél 3kor Félix már fent tudott maradni, beindultak a vontatások. Imi és Laci is tekert már egy vitorla mellett, de nem igazán magasan. Az én startom nagyon rosszul sikerült, félreértettük egymást a segítővel és úgy startoltam hogy nem volt kifeszítve a kötél. Egyből kitört és nagyon észnél kellett lennem hogy vissza tudjam hozni. Általában nem gondolunk arra hogy ilyen apróságokból micsoda balesetek lehetnek. Tanulságos volt, nem hittem hogy szükség van erre, de legközelebb vontatás elején meg kell beszélni hogy csakis a hangosan kimondott “Start” vezényszóra indul a vontatás. Zümi 100mig húzott, ott leintett motorhiba miatt. Még onnan is nyertem pár métert, de sodródtam és inkább leszálltam. Utána már nem volt több vontatás, Kenderes és Zsolti hiába jöttek el. A napot Laci nyerte, a késői indulás ellenére jót repült és majdnem vissza is ért.

Oktatás

Nelly megkért hogy tegyem ezt fel:

Sárkányrepülés oktatás 2011. márciusától folyamatosan.
érdeklődni: 20/7776829
www.bse.hupont.hu

Az oktatás Budapesten a hármashatárhegyi reptéren zajlik, ott ahol olyan sokan tanultunk repülni.

Laragne

Mostanaban nem igazan volt motivaciom, talan mert messzebb vagyok a repulos helyektol es haveroktol, de azert probaltam minden nyaron repulni egy kicsit miota onkentesen szamuztem magam Londonorszagba. Laragne a kedvencem (2003 nyaran az elso repulesem soran 4000m-re emelkedtem itt) es eddig az idojaras is a legmegbizhatobbnak tunt egesz Europaban, es a “rossz ido” is csak annyit jelent hogy van egy felnapos eso vagy eros szel fuj par napig (Mistral) es mindig sut a nap. Az idei ev kivetel, a helyiek szerint eleg vacak ido volt egesz evben, ahogy egesz Europaban, talan a spanyolok kivetelevel.
Iden 3 hetet szantam egy kis csavargasra, repulesre, stb … , mivel senki nem jott otthonrol, egy kicsit kalandosra sikeredett az eleje, mivel nem volt aki elhozza a tartalek Klassic-omat, de nem estem ketsegbe, ez a videk meg repules nelkul is elkepesztoen gyonyoru.

Repulovel London-Marseilles, majd vonatozas Laragne-ba, mokasan nezhettem ki mikor beallitottam estefele gyalog, 2 boronddel, kicsit furan is neztek ram az emberek. Persze csak satorallitas utan jutott eszembe korbenezni hatha van ismeros a kempingben, sok eselyt nem adtam neki, de szerencsere osszefutottam az angol baratainkkal, akikkel meg Kendi, Bence es Okros Laci haverkodott ossze kb 3 eve, maris volt tarsasagom es masnap oda is koltoztem mellejuk es folajanlottam nekik hogy szivesen “driver”-kedek amig sikerul repcsit szereznem.
Nem igazan volt ram szukseg, mert eleg vacak ido volt es alig repultek, pedig egyszer meg bicajjal is folmentem a starthelyre a kocsiert, de egyikuk meggondolta magat es inkabb nem repult igy lefele is kielvezhettem a bicajozas adta oromoket, jol meg is egett a kezfejem, mert mikor megy a nagyokos a hegyre ha nem del es 3 kozott …
Tavaly itthagytam a Topless-emet es a pondromat, de mar nem szivesen repultem volna vele, mert a belepo mar nagyon gaz es utalom a latnivegekkel valo kinlodast is, el is ajandekoztam, hatha meg valaki hasznat veszi a csoveknek. Szerencsere Eisiek egy heten belul mentek spanyolba csavarogni es itthagyta nekem a UP-t kb 1 hetre, igy mar csak a joidore kellett varni, a mazlista repult is egybol 1 orat Aspres-on, neki se sok lehetosege volt meg az iden repulesre. Persze a joido csak kesobb jott meg, es messze nem a “klasszik” Laragne ido volt, “csak” 2200m alap es 1-1.5m/s termikek, de nem is vartam mast az elozo esonap utan, igy nem is mentem sehova, inkabb helyben repultem 3.5 orat, gyonyoru volt a Provence-i naplemente es amikor a hegyek arnyeka elerte a Chabre labat elindultam a kempingbe, utolsonak szalltam le este fel 9-kor, az angolok mar aggodtak hol lehetek. A mokas az volt hogy a variom az elso percben megadta magat, pedig full toltest jelzett ki az elemekre, talan tul regi volt amit beletettem, szerencsere a csipogas megmaradt, minden mas lefagyott. Jo volt ujra repulni, ilyenkor mindig visszajon a kedvem a repuleshez. Masnap kezdodott az angol open, ki is irtak valami 125km cikkcakkot, de keson is mentem a versenyzok miatt es megint csak kb 2500 korul volt az alap es nem sok kedvem volt elindulni, de egy ora kinlodas utan megiscsak megprobaltam elerni a Beaumont, de deli szelben nem igazan mukodott, foleg hogy alacsonyan ertem oda a gerinc vegere es semmit nem adott, paran meg szenvedtek ott, de ennyi volt, (jo kis gyonge nyugatias szelekben mindig ott van az 5m/s), meg egy kis kinlodas a gerinc alatt, siklas a hegy mellett Serres fele hatha ad valamit egyik lab, de semmi, igy leszalltam a tobbiek melle a Silo meg a to mogott a hegyek ala. Hatalmas leszallo szelen nehany drot, de semmi extra ha sejted nagyjabol hol vannak, az ut tuloldalan voltak mar vagy 4-en, egyik meg is kerdezte “talan nem volt eleg nagy az o leszallojuk?”, nekem jobbnak tunt a frissen vagott tarlo mint a terdig ero fuben leszallni. Ujabb par nap piheno, de nem is bantam mert nagyon el vagyok szokva mindenfele mozgastol, es kezdtem megerezni a gyonge kis izmaimat.

Osszehaverkodtam a helyi franciakkal, akik meg egy “dinner party”-ra is meghivtak az Ajour es a St Genis kozotti volgybe (ilyen helyen szeretnek en is lakni, gyonyoru videk es meg le is lehet szallni a haz mellett). Megismertem egy helyi borasz pilotat is, aki hazi termeszetes modszerekkel kesziti a bort, igy nem leszel masnapos tole, ami garantalt, mert leteszteltem es tenyleg semmit nem ereztem reggel. Rengeteg pohar tort es sok bor fogyott, es egyre folyekonyabban beszeltem franciaul, nosztalgiaval gondoltam vissza a jo kis PiSE bulikra Budaorson es Nogradon.

Mire megjott a joido, Eisi is jelezte hogy csutortokon mar itt lesz, igy elkezdtem masik repcsit es sisakot intezni magamnak. Milyen jol is tettem mert szuper ido lett, a helyiektol kaptam egy zsir uj Xtralight 137-et amig itt vagyok, Bernard, a helyi tandem es oktatopilota meg adott egy tanulosisakot. Aspres-ra kellett menni, igy kicsit keson ertunk megint, ami nem lett volna baj, de becsuszott egy cirrusz, ami veget vetett a nagy josagnak amiben a versenyzok ujra kaptak egy 100km folotti sokfordulos tutisagot egeszen le a csodalatos Lac d’ St Croix-ig (Poimuisson repter), egyik angol baratunk 5km-el a cel elott szallt le (igaz ATOS-sal repul). Beterveztuk hogy mi is megprobalunk visszarepulni a kempingbe es legalabb Eisinek is meglesz az elso tavja, de a cirrusz miatt a termikek is begyongultek es a szel is nagyon beerosodott, raadasul nem is nyugatrol jott ahogy josoltak, hanem delrol ami pofaszel es az arbocos gepeink nem igazan szerettek szembemenni a 20-25km/h szellel, ami neha 32 is volt a variom szerint, talan Eisinek nem kellett volna annyit tokolni az uj variojaval nekem meg a pondro bekotessel, ami tul hosszu volt. Legalabb neha egyutt is tekertunk egy kicsit a 3.5 oras repules alatt. Igy elvezkedtunk a hegyen es bamultuk a Pic de Bure es az egesz deli Alpok csodalatos hegyeit es este 7 korul leszalltunk a hegy alatti repterre. Kaptam egy par olcso gagyi elemet az angoloktol a multkori kaland utan, de ez se birta sokaig, pont mikor rafordultam a repterre, makos lett a kijelzo es ennyi, pont a legjobbkor, mar ugyse kellett. Kezdem megszeretni Aspres-t, eddig csak egyszer repultem itt 3 eve az angolokkal, akik azt hittek egy “SkyGod” vagyok, mert minden nap jobbat repultem naluk, akkor sikerult visszamennem a kempingbe a nem tul eros nyugatias szelben. Most az ut is ezerszer jobb, mint akkor, a starthelyrol nem is beszelve, ami hatalmas es szep fuves, light-osabb idoben akar vissza is lehet szallni a tetore. Kiprobaltuk Mariannal az SMS kovetos modszert, ami hatszeles tavoknal hasznos lehet, beallitottam a GPS-es mobilomat hogy kuldje el felorankent a koordinataimat es Mariann meg beirta az iGO-ba es tudta hogy kb merre is jarok, sajnos kell melle a radio mivel csak egy pontot ad de iranyt nem, es ahogy latom mostanaban megint egyre tobben hasznaltok radiot, azt hiszem en is beszerzek egyet a jovo szezonra. Persze a tuti a Feri fele Livetrack, de kulfoldon az eleg maceras a draga roaming net miatt, de arra is ki fogok talalni valamit hamarosan (a franciaknal rablas a helyi SIM es csak 5 vagy 10 napig ervenyes ha veszel 20-30euroert egy kartyat es foltoltod 5-10 euroval, jol lenyuljak a turistakat)

Masnap Via Ferrata a La Caire nevu pici falu mellett (az Antenne d’ Hongrie mogott), ha erre jartok es nem repulos az ido mindenkepp probaljatok ki, 3-4 oras maszas, de nagyon megeri, nyilvan a legnehezebb utvonalat valasztottuk, volt benne hosszu fuggoleges fal, nehany rovid, de durva visszahajlos fal, amin csak a biztonsagi “pihenos” karabiner beakasztassal tudtam folmenni, de Eisinek is erosen kellett kapaszkodni, pedig o eros mint egy bika, Mariannak azert inkabb a konnyebb utat javasoltuk a csucsnal, de az se volt egyszeru … fuggohidak, egy szal droton himbalozas az eros szelben, es vegre a vegen a kotelpalya. Egyszer mar voltunk itt az angolokkal 3 eve, de azota csinaltak 3 kotelpalyat, 120-220m hosszu, de nagyon felelmetes, ezerszer jobb igy lejonni mint lesetalni az unalmas murvas uton. A vegen meg vissza akartunk menni az utolso 2 palyara meg egyszer de a kolcsonzos neni mar nagyon ment volna haza fel 6 korul, kepes volt folkiabalni hogy siessunk mar lefele.
Diavetites

A versenynapot lefujtak de elotte meg szivattak magukat, pedig latszott elore hogy remenytelen, de hat errol szol a verseny, masok dontenek helyetted, … eloszor elmentek Aspres-ra, nehanyan nyitottak is az eros ENY-i szel ellenere (NY-DNY-DK-re jo csak) majd visszamentek a Chabre-ra, ott mar jo sokan kinyitottak, nehanyat fol is boritott a “dust devil”, allitolag valaki el is startolt es dobalta mint a falevelet, inkabb ment is a kempingbe leszallni, es ott meg jol osszetorte a gepet, biztos megerte neki …

Most 3-4 napos MISTRAL van, allitolag ilyenkor is lehet repulni a Serre Poncon to mellett, vagy Mens-ben, csak helyben kell maradni es akkor nem gaz, annyira szelvedett, de az angolok nem nagyon vannak raizgulva, Eisiek meg ma reggel hazamentek, igy megvarom a keddet, hatha lesz meg 3 jo napom mielott visszarepulok Londonba.
Eldontottem hogy jovore veszek egy Litespeedet es sokkal tobbet repulok es megyek mindenhova, veszek egy luxus lakokocsit es korbecsavargom europat, ugyis a spanyoloknal is van rengeteg jo hely amit mar regota meg akarok nezni, es most a repuleshez is megjott ujra a kedvem. Volt itt egy haziverseny a franciaknak, talalkoztam a francia bajnokkal is, (Piero, aki egy olasz jogyerek, de Luxemburgban el, ide vezet ez a nagy globalozacio) es nagyon tetszett az otletuk, minden “nagy kartya” maga melle vesz egy kezdobb, de mar tavra erett pilotat es egyutt mennek tavra, nalunk is kene ilyet csinalni.
Repuljetek sokat meg az osszel es konyorgom valaki komolyan kezdjen el oktatni, mert nem latok uj neveket a versenyeken, majd telen kitalalok valami osztonzo dijat, mondjuk tamogatom az egesz evi repuleset az ujabb remenysegeknek.

Kicsit hosszura sikeredett, bocsi az ekezetek hianyaert, de lusta vagyok atallitani a billentyut …
Pedro

Nyikom – már megint csalódás

Egy jó peches nap volt a szezon végére. Ernyős PD liga verseny volt, jó nagy tömeggel a starthelyen. Nem siettem, vártam hogy elmenjen az eleje. A kiemelkedéssel nem volt semmi gond, elég hamar a Nyikom csúcs felé jutottam. Igazán magasra sajnos nem sikerült jutni +200m körül agyaltam hogy mi legyen. Aztán pechemre a Muzsla irány helyett a starthely fölé indultam gondolván azt hogy a jó napokon úgyis akad arra termik, meg ott a sok ernyő ami festi majd az anyagot. Egyre alacsonyabbra kerültem és hamar azon kaptam magam hogy a nívó alatt karcolgatom a hegyoldalt. Jó erős idő volt, valahol mindig csipogott de néha jól megmerültem és csak mentem lefele. Aztán jött egy egész jó időszak amikor sikerült visszaküzdenem magam a starthelyig. Ott viszont sajnos egy ernyő miatt kicsit el kellett távolodnom a hegytől és innen már nem volt megállás. Talán túl sokat próbálkoztam a lejtőn mikor egyértelmű volt hogy nem tart, ki kellett volna mennem a leszállóhoz, mert ott mindig van valami. Persze nehezen tudtam elfogadni hogy már nincs semmi ott ahol az előbb szépen feljutottam. A felső leszálló sarkánál emelt valami de már túl alacsonyan voltam, egy kör után úgy döntöttem hogy maradjon inkább a biztonság, a kapkodásból volt már probléma. Sajnos most is lett, durván dobált alacsonyan, nehéz volt behelyezkedni. Olyan sok magasságot vesztettem hogy kénytelen voltam keresztben leszállni, ilyet soha nem szoktam csinálni, ennél a széliránynál mindig az alsó leszállót választom. Ha van magasságom. Szóval bíztam abban hogy erős a szél, elég lesz a pálya keresztben is. Közben dobálás. Ilyenkor azért nehéz behelyezkednem mert pillanatokra úgy tűnik hogy hosszú leszek, aztán meg úgy hogy nem érem el a leszállót. Gyorsítottam mert az jó ötletnek tűnt, áthúztam a fák felett aztán persze a leszálló fölött csak emelt és emelt és jött a mező vége de néha még most is úgy tűnt néha hogy jó leszek, pont megállok a szélén. Persze nem jött be, láttam hogy vége a placcnak és egy irgalmatlan nagyot rátoltam a trapézra amitől a vízszintes sebességem el is fogyott de jó magasra mentem fel. Ezzel se lett volna gond, volt már ilyen, de a leszálló szélén gödrös volt a placc (régi akadálypálya terepeseknek) úgyhogy emiatt nagyot zakkantam. Szerencsére csak egy trapéz ment el és az is hamar kiderült hogy a trapézsarok ezúttal megúszta. Közben odajött Tamás és mesélte hogy olyan ez a nap mintha tavasz lenne, jó a gradiens és erős a szél dobál is rendesen. Az előző években kegyes volt a Nyikom hozzám de ez a 2010 nem jött be.

Hajdúszoboszló – PiSE kupa – Task 6

Mára már nem sok maradt a jó termikekből. Sütött a nap, nem voltak felhők csak páracsomók. Úgy kezdődött az egész hogy Rékával néztük mennyire küszködik mindenki hogy valami normális magasságba jusson. Ma későn startoltam és mivel gyenge volt az idő olyan volt mint a moziban. 6-700 méteren kínlódott a mezőny. Ha valaki talált valamit a többiek rögtön ráugrottak és ment a bolyozás a reptér közepe fölött. Sárkányos versenyeken ritkán lehet ilyet látni, mert ha várnak is valahol többen a startkapura azt általában jó magasan (pl. felhő alapon) teszik.
Szóval azon gondolkoztam hogy egyáltalán startoljak-e de látszott hogy játszani azért lehet mert senki nem száll vissza a reptérre. Start után találtam valamit amivel egyből 1000m fölé jutottam, kicsit kezdett javulni az idő. Végre jól jött a rádió. Lacival megbeszéltem hogy hol vannak és át is mentem hozzájuk. Többen is keresgéltek a város északi részén. Kitekertük azt is és 1300m magasról bátran elindultunk Debrecen felé. A magasság hamar elfogyott és Ebes határában azt nézegettem hogy hova érdemes leszállni mikor végre találtam valamit. Laci mögöttem jött, neki jobban megvolt át is mentem hozzá és jó sokáig girheltünk mire beerősödött. Jól jött hogy ketten voltunk, egyedül lehet hogy leszálltam volna. Távrepülésből elég is volt ennyi, látszott hogy ez nem az a nap. Már tekerés közben figyeltem hogy a város fölött ott egy nagy páracsomó, átsiklottam és meglepően jól működött. Helyenként 2m-es emelésben volt részem , közben Laci is bejött alám és neki is megvolt. Felbátorodva mentünk tovább nyugatra ahol hamar kiderült hogy a csillogó objektumban disznókat hízlalnak. Egy nagyon büdös fél méterben próbálkoztunk egy darabig de mikor kifújt akkor mentünk vissza a reptér felé. Itt már azt hittem hogy le kell szállni, már 250-en voltam mikor egy Combat-al találtunk valamit amivel megint ki lehetett tekerni és kicsit szétnéztem dél felé is.
Kellemes volt a repülés ezen a napon, majdnem végig a reptér felett voltam, nem volt stressz a pusztában landolás miatt. Jó volt együtt menni Lacival, az elején nem gondoltam volna hogy ennyi összejön. Ha jól tudom senki sem csinálta meg a távot, sokan leszálltak a reptérhez közel. Ezzel véget is ért a PiSE kupa 2010-re. Összesített eredmények

Hajdúszoboszló – PiSE kupa – Task 5

Ezen a napon egy 70 km háromszöget írtak ki, Mikepércs illetve Balmazújváros fordulópontokkal. Végre voltak felhők, nem is nagyon szállt vissza senki, egész jónak tűnt az idő. A feladatkiírásnál szóba került a hátszeles táv gondolata is mert úgy tűnt hogy erős lesz zárt pályához de mégis az utóbbira szavazott a többség.
Szkeptikus voltam a döntéssel kapcsolatban de fent be kellett látnom hogy a szél nem probléma. Már Balatonfőkajáron is azt tippeltem az xcskies előrejelzések alapján hogy erős lesz és ott is becsapott az előrejelzési modell. Erre ezután oda fogok figyelni. Az elején simán ment minden, megvolt a termik, de aztán kérdeztek valami hülyeséget rádión amire nem kellett volna válaszolnom, keresgéltem a PTT gombot (persze nem az ujjamon van) és jól el is vesztettem a termikemet. Szerencsére nagyon jó ez a hajdúszoboszlói reptér, termikekben nem volt hiány, találtam másikat. Így viszont sajnos elszúrtam fél órát azzal hogy felhőalapra kerüljek és a mezőny jó része már el is húzott.
Egész jó kis felhőút volt a fordulópont felé de féltem hogy el fog sodorni az északias szél ha nem tartok rá, úgyhogy kicsit szél felé mentem egy egész jó kis felhő felé. Ez hiba volt, rettenetes merüléseket kaptam és a felhő alatt nem volt semmi, mellette meg pár foszlány alatt csak gyenge emelések. Két másik sárkánnyal szenvedtünk a gyenge emelésekben aztán meguntam és továbbmentem a fordulópont felé. Sajnos innen már egyedül voltam és csak mentem lefelé. A legközelebbi falu elérhetetlenül távolinak tűnt és csak földutakat láttam. A tegnapi cipelős kalandot nem akartam megismételni úgyhogy főleg az érdekelt hogy aszfaltút mellet szálljak le. Találtam valamit de jól el is vesztettem. Úgy látszik hiába figyelem a GPS-en azt hogy mennyit sodródok, nem korrigálok rendesen és hajlamos vagyok a szél felőli oldalon kiesni a termikből.
Ez az emelés viszont legalább azt bebiztosította hogy elérjem a civilizációt, és mikor 650-en belebotlottam egy emelésbe már kezdtem is reménykedni. Nagyon gyenge volt de ezúttal nagyon koncentráltam, volt hogy már majdnem egy méter lett belőle de a végén sok nullázás után mégis fel kellett adnom. Közben a szél egyre távolabbra sodort a fordulóponttól is úgyhogy feladtam azt is hogy megcsináljam a feladatot, már csak vissza akartam érni a reptérre. Tőlem délre Derecske fölött volt egy jó kumó, hátszélben hamar ott voltam és meg is volt az emelés. Ennyi nehézség után igazán jó volt újra felhőalapon lenni, meg is céloztam a repteret. A műszer azt mutatta hogy 11:1 -re vagyok és jól siklottam ugyan de hamar kiderült hogy nem fogok beérni. Kinéztem magamnak egy tarlót ami pont az út mellett volt és a közelében dolgozott egy traktor is. Be is jött, már 500 alatt voltam de csipogott a műszer és ha nem is emelkedtem de körözés közben sodródtam a széllel és egyre jobb lett a helyzet. Figyeltem a GPS-t hogy mikor írja azt hogy beérek de akkor már 2m/s-nél tartott az emelés és mentem felhőig. Sok felhő volt a város felett, vitorlák is voltak alattuk, innen már élmény volt mert élt az idő és jelölték is az emeléseket. Gondoltam elmegyek nyugatra ameddig lehet, de nem sokáig jutottam mert ott elfogytak a felhők és nagyon vizes volt a terep. Külön jó érzés volt hogy közben tudtam Rékával beszélni rádión és már láttam is sok sárkányt akik jönnek be és szállnak le. A város fölött még 400-on is találtam egy emelést és meggyőződtem róla hogy még mindig ki tudnék tekerni de aztán nemsokára le is szálltam.
Egész jó kis repülés volt pedig gyengének és munkásnak indult. Rögtön az elején arra kellett volna menni amerre vannak felhők és él az idő. Ja, és persze megint korábban kellett volna indulni.Tracklog.