Nem értek az alpesi repüléshez

Ma ez egyértelmű lett, sikerült egy igen alapvető hibát elkövetni és ezért két óra alatt a földön is találtam magam. Ez azért különösen zavaró mert ezen a napon volt a legjobb idő egész héten, ezért jöttünk ide. Végre tényleg nem volt semmi szél és már nem is volt olyan vizes minden.
Időben el tudtam startolni és a kitekerés is jól ment. Sokat vacakoltam a starthelytől jobbra de aztán pont a starthely előtt egy szerpentin forduló fölött pofán vágott a három méter.
Mentem egyből nyugatnak a többiekkel együtt. Simán ment minden, a sok ernyő meg a felhők mutatták az emeléseket a csúcsok fölött mindig ott volt az anyag. Hamar elértem a nagyfesz vezetékeket ahol tegnap visszafordultam. Itt is sikerült kitekerni és mentem tovább a gerincen ami itt elfordul északnyugatnak. Sikerült elérni az áhított 3000-es magasságot, szélesen vigyorogtam. Az volt a tervem hogy átvágok a nagy völgyön és elmegyek Lienzig mert úgy éreztem csak így lehet igazán nagy háromszöget repülni. A gond az volt hogy senkit nem láttam a másik oldalon. Az utolsó termik tekerése közben láttam hogy egy sárkány nekivág de visszafordul. Magasan voltam és egy jó felhő volt előttem, úgy éreztem nem lehet gond, mentem és is egyedül. Sajnos a felhő nem adott semmit, én is visszafordultam gondolván hogy gyűjtök még egy kis magasságot és nekivágok újra ezúttal esetleg valaki mással együtt.
Na, innen elkezdtek a dolgok rosszul menni. Jól megmerültem és a gerincet csak épp nívóban értem el. Nem izgultam mert a talaj fölött 1600 m-en voltam és egy napsütötte délnyugati meredek sziklás lejtő volt előttem kilómétereken keresztül. Azt ugyan korábban olvastam hogy itt észnél kell lenni, de azt hittem ez csak akkor téma ha erős szelek fújnak és rotor tud kialakulni. Na, rotort azt kaptam én is szépen ezen a nulla szeles napon. Sehogy sem bírtam egy értelmes termiket talalni, egy két kör után minden szétfoszlott és közben mentem lefele rendesen. Egy idő után észrevettem hogy semmi értelme a gyengéket is tekerésznem mert minden ilyen kísérletnél rengeteg magasságot vesztek, inkább megyek előre hátha belefutok valami komolyba. Szerencsémre jött is egy jó erős termik ami teljes körön megvolt. Koncentráltam nagyon mert éreztem hogy ha ez nincs meg akkor vége a repülésnek és vissza sem érek. 400m-t emelkedtem benne, de még a gerinc szintje előtt kifújt, maradt a bukdácsolás tovább. Semmi értelmeset nem találtam. Már csak kb. 500m-el voltam a völgy fölött mikor láttam hogy megcsillan egy modellgép egy letörés mellett. Gondoltam ezt még megpróbálom, nemsokára megláttam a gazdáját is egy hegyi tisztás mellett, de pechemre motoros gép lehetett mert semmit nem találtam a környéken. Háromkor már a földön voltam és még órákon keresztül nézhettem a nagyszerű felhőket a csúcsok fölött.
Mi tagadás kudarcélmény volt különösen azért mert nem értettem mit csináltam rosszul. Az a gond hogy nincs senki akitől ezeket a dolgokat meg tudnám kérdezni. A helyiek segíthetnének de nem beszélek németül az a pár ember aki tud angolul az meg pont elég kezdő mint én. A holland srác is annyit mondott utólag hogy ott már nagyon sokan rohadtak le és hogy a helyiek azt mondják hogy azon a környéken a völgy fölött kell emelést keresni. Jobb híján a neten néztem jobban körül és azt hiszem meg is találtam a megoldást. Ez a magyar ernyős blog vezetett rá arra hogy a részleges lee oldal nevű jelenséget kellett volna komolyan vennem. Úgy látszik figyelni kell a völgyszeleket a gyenge szeles napokon is.
A magyar kollégákkal ma sem találkoztam a levegőben, de este azért bedobtunk egy sört. Mindenkinek bejött a nap, jó hely ez a Gerifenburg ha működik.
Tracklog